Három éve volt a tizenkilencedik, idén pedig nagynehezen megszületett a huszadik. Hétvégén ellátogattunk a Művészetek Völgyébe. Csak néhány órát töltöttünk el Kapolcson, így nem is kaphattunk teljes képet az újra mega fesztiválról. A kézművesek-árusok látszólag ugyanazok voltak és éppen ott béreltek helyeket, ahol korábban. Sok helyen újra leporolták a sokéves díszleteket, de azért új ötletek is születtek. A patak parti színpad ellenkező irányba néz mint szokott, a kenyérlángos megnőtt és már minden sarkon lehet belőle kapni.Ettünk is belőle egyet, később mikrózott sültkolbászt, vettünk egy cicás bögrét egy árustól, akiben a Libella egyik törzsvendégét véltük felfedezni. Sétáltunk a tömegben, betértünk a nyitott udvarokba, a szakadt házakba, a galériának berendezett pajtákba, sóhajtoztunk, hogy milyen szép, mi is ilyet szeretnénk, megcsodáltunk mindent ami kreatív, kis híján vettünk egy kürtős kalácsot, hazamentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése