Kapolcs

Három éve volt a tizenkilencedik, idén pedig nagynehezen megszületett a huszadik. Hétvégén ellátogattunk a Művészetek Völgyébe. Csak néhány órát töltöttünk el Kapolcson, így nem is kaphattunk teljes képet az újra mega fesztiválról. A kézművesek-árusok látszólag ugyanazok voltak és éppen ott béreltek helyeket, ahol korábban. Sok helyen újra leporolták a sokéves díszleteket, de azért új ötletek is születtek. A patak parti színpad ellenkező irányba néz mint szokott, a kenyérlángos megnőtt és már minden sarkon lehet belőle kapni.

Ettünk is belőle egyet, később mikrózott sültkolbászt, vettünk egy cicás bögrét egy árustól, akiben a Libella egyik törzsvendégét véltük felfedezni. Sétáltunk a tömegben, betértünk a nyitott udvarokba, a szakadt házakba, a galériának berendezett pajtákba, sóhajtoztunk, hogy milyen szép, mi is ilyet szeretnénk, megcsodáltunk mindent ami kreatív, kis híján vettünk egy kürtős kalácsot, hazamentünk.

Lovasberény

Ezen a hétvégén is ötven fok volt, ezért vasárnap ismét lementünk a Velencei-tóra hűsölni. A múltkori esetből okulva kerülőúton indultunk vissza Bp.-re, hogy elkerüljük az óriási forgalmat és felérjünk a foci VB döntőjére.

Ezúttal is egy kastélyt látogattunk meg, a lovasberényi Cziráky-kastélyt. Túljutva a két mérges oroszlánon egy hatalmas, gondozatlan park fogadott méteres fűvel, korhadt fával, a tetőt leszámítva kívül-belül tégláig lebontott épülettel, néhány helyi mopedes fiatallal a bejárat négy ión oszlopfője előtt. A szomszédban egy kis kápolna áll magányosan.

A kastély legkorábbi részei a 15. század végén épültek, a Cziráky családhoz a 18. században került a terület, ekkor angolparkot is építettek mellé vízeséssel, szigettel. Később még Ybl Miklós is dolgozott az épületen. Az államosítás után az ingóságokat széthordták, az ingatlant hagyták lerobbani.

A bejáratra kitűzött feliratok szerint hétvégéken napközben 100 forintért körbeviszik az érdeklődőket, mi erről éppen lecsúsztunk; és időnként színházi előadásokat is rendeznek. Belülről egy nagy kutya őrizte a maradék téglát.

Szépek voltak a színek a nyári naplementében.

Martonvásár

Lementünk strandolni a Velencei-tóra, útba ejtve a martonvásári kastélyt.

A kastélyt a Brunszvik család építtette, a környéket Mária Teréziától kapták meg. Jóval később, a 20. század első felében Dreher Antal vette meg.

Két múzeum is van a kertben. Brunszvik Teréz alapította meg az első magyarországi óvodákat, gondolom emiatt van egy Óvodamúzeum. A kastély földszintjén pedig egy Beethoven múzeum található mindenféle emléktárggyal. A nagy zeneszerző többször is járt a kastélyban, a Brunszvik lányokat tanította zenére. A kastély többi része nem látogatható, egy mezőgazdasági kutatóintézet használja.

Nagyon érdekes volt az a 70 hektáros park, ahol egy hangulatos kis tó is van, híddal, szigettel, jópár érdekes fafaj is fellelhető, ezeket külön térkép jelöli. A tó partján az öt platán közé érdemes besétálni, a mammutfenyő még csak öt méter magas, a kedvencünk a szigeten lévő Mocsárciprus volt.

Egy órát vagy többet is el lehet tölteni csak a parkban. A felnőtt belépő 650 forint volt.

Már nem először jártam a parkban, íme néhány téli kép:
http://galeria.organic.hu/2003_02/martonvasar/index.htm

És néhány mostani: