2010. augusztus 23., hétfő

Dég

Dég nagy meglepetés volt a kellemes fajtából. Letértünk a főútról és végigautóztunk a nagyon hosszú falun. Amikor megláttuk a Kastély táblát lekarnyarodtunk és pár perc múlva megérkeztünk a kastély elé, hatalmas fák közé.

Éppen meg tudtuk nézni a múzeumot zárásig. Kiderült, hogy a Festetics család 1769-ben szerezte meg a területet és a kastély az 1810-es években épült. Talán a legérdekesebb adat, hogy a magyarországi szabadkőművesek bázisa is volt egy ideig, mivel az építtető Gróf Festetich Antal is a Nagyszívűség páholy tagja volt. Feltételezhető, hogy az ovális díszterem is azért a sarokra épült, hogy a lakók mindennapi élete ne zavarja a szabadkőművesek titkos tevékenysége.

Az angolpark felé eső homlokzat hasonlósága a Nemzeti-múzeumhoz nem véletlen, a tervező-építő Pollack Mihály volt. A kastélypark az egyik legszebb hazánkban, ez biztos, szigettel, fákkal és a vidám Hollandi-házzal, amelynek földszintjén tehénistálló volt, emeletén pedig egy tüdőbeteg grófné lakott. Az ammónia tartalmú istálló levegőjét és a frissen fejt tejet gyógyító hatásúnak tartották. A házhoz korábban csak csónakkal lehetett eljutni, ma már egy fehérre festett fahíd vezet a kis szigetre.

Balatonakarattya

Az augusztus 20-i hétvége vasárnapján szerettünk volna egy kicsit balatonozni, de egyben kimaradni a várható délutáni M7-es autóáradatból. A terv egy keleti parti fürdőzés volt a nap legmelegebb szakában és egy mezőségi kirándulás a késő délutánra, majd az M6-os autópályára felé kerülve vissza a fővárosba.

Balatonakarattyára esett a választásunk, teljesen véletlenszerűen, mivel sem a még szóba kerülő kenesei, sem a világosi strandolási lehetőségekről nem tudtunk semmit. Balatonfőkajár felől értünk be Akarattyára ahol nagy meglepetésemre és örömömre azonnal egy bolhapiacra bukkantunk. Csak néhány árus volt aki kitartott a tikkasztó hőségben, de a kacatok mellett voltak érdekességek és régiségek is, sok könyv, sok üveg, sok kovácsoltvas áru.

A szabadstrandra való eljutás amolyan tengerparti élmény volt, hosszú kanyargós lejtőn kellett lemennünk, egy erdős részen átkelni, a strand felett pedig egy meredek hegy magasodott.

2010. augusztus 22., vasárnap

Bélatelep

Az augusztus 20-i hosszú hétvége szombatjára egy déli parti helyet kerestünk magunknak a Balaton partján. A választás Bélatelepre esett. Én korábban nem hallottam erről a helyről, de a párom már régen kinézte magának a kedvesnek tűnő kis üdülőt, amikor Pécs és Szigliget között vonattal ingázott. Tény, hogy már a vasúállomás épülete sem szokványos, állítólag az egyik legszebb a tó partján. Ezzel nem hiszem, hogy a fürediek, révfülöpiek vagy badacsonytomajiak vitába szállnának ...

Fonyódnál tértünk le az autópályáról, egy tábla alapján balra fordultunk Bélatelep felé még a város előtt. A fürdőhely már az 1800-as évek vége óta népszerű, a fejlesztések nagy része a névadó Zichy Béla grófhoz kötődik. Valóban kedves kis hely, először egy kisebb szabadstrandot találtunk, néhány száz méterre a "központtól". Itt családias hangulatban eltöltöttünk néhány órát, majd átmentünk a nagyobb strandra, ami a vasútállomás mellett van. Útközben elhaladtunk a kemping mellett és elhatároztuk, hogy ez lesz a majdani, Balaton körüli biciklitúránk egyik állomása. Uzsonnáztunk a Sellő büfében, közvetlenül a vízparton, ami különleges élmény volt nekünk, akik az északi parthoz szoktunk, hiszen a Badacsony, a tanuhegyeket, a szigligeti vár volt a háttér a tó felett. Vicces, de passzol a helyhez, hogy a strandbüfében varrógépasztalok voltak és nem olcsó műanyag székek.

Legközelebb a bélatelepi villasort és a várhegyi kilátót is megnézzük.


2010. augusztus 17., kedd

Tarányi-pince

Kedvenc helyem a szent-györgy-hegyi Tarányi-pince és mellette álló kis templom. A hely autóval is könnyen megközelíthető, Hegymagas Balaton felé eső végén lehet rátérni a felfelé vezető útra. A helyi borászok szorgalmasan gondozott pincészeteit elhagyva, az emelkedőt megmászva, a kanyarokat legyűrve juthatunk fel a présházig és a mellette álló Lengyel-kápolnáig. Mindkettőt a Tóti-Lengyel család építette az 1700-as évek vége felé. Az elénk táruló panoráma a Balatonnal és a szigligeti várral tényleg páratlan.

Az első emlékem innen a nagynéném esküvője 1990-ből. A római katolikus szertartás a templomban, a lakodalom a présházban zajlott. Kisgyerekként körbe-körbe rohangáltunk a templom körül, rémtörténeteket gyártottunk a sötétben. Már világos volt, amikor haza indultunk. Mostanában sajnos nem láttam mozgolódást, akárhányszor is itt jártam. A két épület kívülről nézve szép állapotban van, de a pince környéke nagyon elhanyagolt, látszólag nem használják.

Érdemes legalább egy rövid sétát tenni a környéken. Hegymagas felé esik az Oroszlánfejes-kút mindössze néhány percnyire, az ellenkező irányban valamivel távolabbra az elhagyatott Ify-kápolna áll. Ezt a II. világháború után Ify Lajos plébános építette, aki remeteként ide vonult vissza.

Szürkemarha

Éppen a Káli-medencébe indultunk kirándulni Szigligetről, amikor a 71-es utat átszelve parkoló autókra, kíváncsi túristákra és egy villanypásztor mögött többszáz marhára lettünk figyelmesek. Nosza, mi is leparkoltunk, hogy megnézzük mit keres itt ez a rengeteg állat. A felirat tanúsága szerint a badacsonytördemici Szürkebarát és Szürkemarha napok zajlottak éppen, ebbe csöppentünk bele. A szürkemarhák nagyrésze a kerítéstől távolabb, az árnyékba húzódva legelészett vagy pihent. A borjak pirók színűek, a nagyobbak - ki hinné - szürkék.

A szürkemarhát a szocialista gazdaságban hanyagolták, én gyerekként a nyolcvanas években soha nem is hallottam, hogy létezne ilyen fajta. Először a salföldi majorban láttam. A 90-es években értékelődött fel a szerepe, amolyan hungarikum és a kergemarhakór sem fog rajtuk. A wikipedia Magyar szürke szarvasmarha szócikke a bőségesnél is hosszabb leírást tartalmaz a témáról.

Salföldről később fogok írni egy bejegyzést.

2010. július 25., vasárnap

Kapolcs

Három éve volt a tizenkilencedik, idén pedig nagynehezen megszületett a huszadik. Hétvégén ellátogattunk a Művészetek Völgyébe. Csak néhány órát töltöttünk el Kapolcson, így nem is kaphattunk teljes képet az újra mega fesztiválról. A kézművesek-árusok látszólag ugyanazok voltak és éppen ott béreltek helyeket, ahol korábban. Sok helyen újra leporolták a sokéves díszleteket, de azért új ötletek is születtek. A patak parti színpad ellenkező irányba néz mint szokott, a kenyérlángos megnőtt és már minden sarkon lehet belőle kapni.

Ettünk is belőle egyet, később mikrózott sültkolbászt, vettünk egy cicás bögrét egy árustól, akiben a Libella egyik törzsvendégét véltük felfedezni. Sétáltunk a tömegben, betértünk a nyitott udvarokba, a szakadt házakba, a galériának berendezett pajtákba, sóhajtoztunk, hogy milyen szép, mi is ilyet szeretnénk, megcsodáltunk mindent ami kreatív, kis híján vettünk egy kürtős kalácsot, hazamentünk.




2010. július 12., hétfő

Lovasberény

Ezen a hétvégén is ötven fok volt, ezért vasárnap ismét lementünk a Velencei-tóra hűsölni. A múltkori esetből okulva kerülőúton indultunk vissza Bp.-re, hogy elkerüljük az óriási forgalmat és felérjünk a foci VB döntőjére.

Ezúttal is egy kastélyt látogattunk meg, a lovasberényi Cziráky-kastélyt. Túljutva a két mérges oroszlánon egy hatalmas, gondozatlan park fogadott méteres fűvel, korhadt fával, a tetőt leszámítva kívül-belül tégláig lebontott épülettel, néhány helyi mopedes fiatallal a bejárat négy ión oszlopfője előtt. A szomszédban egy kis kápolna áll magányosan.

A kastély legkorábbi részei a 15. század végén épültek, a Cziráky családhoz a 18. században került a terület, ekkor angolparkot is építettek mellé vízeséssel, szigettel. Később még Ybl Miklós is dolgozott az épületen. Az államosítás után az ingóságokat széthordták, az ingatlant hagyták lerobbani.

A bejáratra kitűzött feliratok szerint hétvégéken napközben 100 forintért körbeviszik az érdeklődőket, mi erről éppen lecsúsztunk; és időnként színházi előadásokat is rendeznek. Belülről egy nagy kutya őrizte a maradék téglát.

Szépek voltak a színek a nyári naplementében.


2010. július 4., vasárnap

Martonvásár

Lementünk strandolni a Velencei-tóra, útba ejtve a martonvásári kastélyt.

A kastélyt a Brunszvik család építtette, a környéket Mária Teréziától kapták meg. Jóval később, a 20. század első felében Dreher Antal vette meg.

Két múzeum is van a kertben. Brunszvik Teréz alapította meg az első magyarországi óvodákat, gondolom emiatt van egy Óvodamúzeum. A kastély földszintjén pedig egy Beethoven múzeum található mindenféle emléktárggyal. A nagy zeneszerző többször is járt a kastélyban, a Brunszvik lányokat tanította zenére. A kastély többi része nem látogatható, egy mezőgazdasági kutatóintézet használja.

Nagyon érdekes volt az a 70 hektáros park, ahol egy hangulatos kis tó is van, híddal, szigettel, jópár érdekes fafaj is fellelhető, ezeket külön térkép jelöli. A tó partján az öt platán közé érdemes besétálni, a mammutfenyő még csak öt méter magas, a kedvencünk a szigeten lévő Mocsárciprus volt.

Egy órát vagy többet is el lehet tölteni csak a parkban. A felnőtt belépő 650 forint volt.

Már nem először jártam a parkban, íme néhány téli kép:
http://galeria.organic.hu/2003_02/martonvasar/index.htm

És néhány mostani: